Mutatunk egy trükköt Kapitány Istvánnak, amivel hatalmasat nyerhet Magyarország
Az amerikai Henry Hub földgázindex jelenthet alternatívát az európai gázárak hektikus mozgásaival szemben: egy ilyen konstrukcióban a Magyarországon elfogyasztott gáz árát akkor is az észak-amerikai piachoz lehetne indexálni, ha maga a földgáz nem az Egyesült Államokból érkezik. Szépfy Márton, a MET Csoport és a Magyar Telekom közös tulajdonában álló E2 Hungary Zrt. vezérigazgatója az Indexnek arról beszélt, hogy az amerikai indexhez kötött, hosszabb távú szerződések miként mérsékelhetik az európai árkilengésekből fakadó kockázatot, és miért lehetne ennek jelentősége akár Magyarország hosszút ávú gázbeszerzésében is.
Az európai földgázpiacon ma már elég egyetlen geopolitikai szikra ahhoz, hogy az árak úgy lőjenek ki, mintha puskaporos hordó kapott volna lángra. A következmények pedig messze túlnyúlhatnak az energiakereskedők világán, begyűrűzhetnek a vállalatok költségeibe és az inflációba is. Egy geopolitikai konfliktus, egy újabb szankció, vagy akár a Hormuzi-szoros körüli feszültség elég lehet ahhoz, hogy elszabaduljanak az árak. Pedig alig néhány éve még egészen más világban élt Európa. A Covid előtti évtizedet stabil és lassan csökkenő energiaárak jellemezték, amihez vállalatok és államok egyaránt hozzászoktak.
A magyar cégek, köztük a kkv-k nagy része számára természetes gyakorlattá vált, hogy évről évre új energiabeszerzési tendert írjanak ki, abban bízva, hogy a következő szerződésük legalább olyan kedvező lesz, mint az előző. Ebben a környezetben kevesebb figyelem fordult a hosszabb távú védekezésre, az árkilengések hatását mérséklő kockázatkezelési stratégiákra. Aztán a Covid után felborult az asztal. A földgáz ára emelkedésnek indult, az energiaválság szélsőséges helyzeteket hozott. Azok a vállalatok, amelyek nem készültek fel az árrobbanásra, súlyos helyzetbe kerülhettek, egy részük el is bukott.
Szépfy Márton, a magyar kis- és középvállalkozások jelentős részét energiával kiszolgáló E2 Hungary Zrt. vezérigazgatója szerint Európa alapjaiban átrendezte a gázbeszerzését. Az orosz gáztól való függés csökkentésével egyre nagyobb szerepet kapott a hajókon érkező cseppfolyósított földgáz, az LNG. Csakhogy ennek ára van, méghozzá nemcsak átvitt értelemben. Az LNG ugyanis világpiaci termék. Amikor Európa egy hajórakomány gázért bejelentkezik, már nem pusztán a szomszédos országokkal vagy néhány regionális szereplővel versenyez, hanem lényegében a világ többi – leginkább ázsiai – vásárlójával, azaz a távol-keleti gazdaságok növekvő földgázigénye befolyásolhatja az európai, így a magyar földgázárakat is.
A szabály egyszerű: az kapja a gázt, aki többet fizet érte.
De ennek végül milyen ára lesz? Ebben az új világban már nem pusztán az számít, honnan érkezik a gáz. Legalább ilyen fontos, hogy egy vállalat hogyan védekezik az árak hirtelen kilengései ellen. „Mert amikor egy fix áras energiabeszerzés időzítésén milliárdok múlhatnak, rossz pillanatban szerződni már nem egyszerű üzleti tévedés. Olyan, mint a pénzfeldobás vagy a rulett” – mondta az Indexnek Szépfy Márton. És Magyarország ezen a rulettasztalon komoly tétekkel játszik.
Nem az a cél, hogy eltaláljuk a gáz árát
Létezik egy földgázbeszerzési módszer, amellyel az árak kiszámíthatatlanságából fakadó kockázat egy részét ki lehet védeni. Ezt nevezik ár-, illetve árfolyamfedezési stratégiának. A kifejezés elsőre bonyolult műveletet sejtet, a mögötte álló logika azonban jóval egyszerűbb: nem kell megvárni, hogy a piac döntse el, mennyit fogunk fizetni az energiáért.
Az E2 Hungary vezérigazgatója ezt a kötvénypiachoz hasonlította. Ahogy ott léteznek változó és fix kamatozású konstrukciók, úgy az energiabeszerzésnél is lehet olyan árat fizetni, amely együtt mozog a tőzsdével, és olyat is, amelyet előre rögzítenek.
A fedezési stratégia leegyszerűsítve arról szól, hogy egy vállalat tudatosan eldönti, mikor, és a kockázatmegosztás érdekében a szükséges energiamennyiség mekkora részénél vált a bizonytalan tőzsdei árról előre rögzített árra.
Ez különösen akkor válik fontossá, amikor a piac vadul mozog. Ha ugyanis valaki mindent változó áron vásárol, teljes egészében ki van szolgáltatva az árhullámoknak. Ha mindent egyetlen pillanatban fixál, akkor viszont óriási kockázata lesz annak, hogy jó vagy rossz pillanatban kötötte-e meg az üzletet. Egy jó fedezési stratégia éppen ezt a kockázatot próbálja szétteríteni: nem egyetlen időpontra és egyetlen árra tesz fel mindent.
Az E2 Hungary már a Covid előtt arról próbálta meggyőzni ügyfeleit, hogy az évről évre megkötött rövid távú, fix áras szerződések helyett hosszabb távú, tőzsdeindexált konstrukciókban gondolkodjanak, mivel azokhoz tudatos fixálási stratégia társul. A vezérigazgató szerint az energiaválság idején a tanácsaikra hallgató ügyfeleik körében ennek látványos eredménye lett. Nem azért, mert előre látták, hogy mikor következik be az árrobbanás. Hanem azért, mert úgy készültek fel, hogy ne is kelljen eltalálniuk.
Mi köze Louisianának a magyar gázárhoz?
A fedezési politika azonban csak az egyik része a történetnek. Hiába próbálja ugyanis egy vállalat évekre előre kiszámíthatóbbá tenni az energiaköltségeit, ha az ár továbbra is ugyanahhoz az európai piachoz kötődik. Ahhoz a piachoz, amely az elmúlt években maga is alapvetően megváltozott. Amíg Európa ellátásában meghatározó szerepe volt a vezetéken érkező földgáznak, elsősorban az számított, mi történik a kontinensre vezető útvonalakon és az exportáló országokban. Az LNG térnyerésével azonban Európa sokkal közvetlenebbül kapcsolódott rá a világpiacra. Ezzel új beszerzési lehetőséghez jutott, de új kockázatokat is magára vett.
Egy távoli gazdasági élénkülés okozta keresletnövekedés vagy egy geopolitikai válság, amely korábban csak áttételesen érintette volna az európai gázárakat, ma már sokkal gyorsabban megjelenhet az itteni árakban is. Szépfy Márton erre a Hormuzi-szoros körüli krízist hozta példaként: szerinte az LNG növekvő szerepe miatt az ilyen világpiaci zavaroknak Európa ma jóval közvetlenebbül kitett. De ha az európai árkörnyezet ennyire érzékennyé vált, felmerül a kérdés: muszáj-e egy magyar vállalat által fizetett gázárat kizárólag az európai piachoz kötni? Ehhez azonban ki kell lépnünk az európai gázpiac keretei közül, és át kell néznünk az Atlanti-óceán túloldalára.
A Henry Hub egyszerre egy louisianai földgázvezeték-elosztó és az észak-amerikai földgázpiac egyik meghatározó árindexének neve: az itt kialakuló ár benchmarkként szolgál a világpiacon, ehhez kapcsolódik a határidős földgáz-kereskedés is, azaz az amerikai árak határozzák meg a világpiacon a határidős piaci árakat, amelyekre viszont a fizikai szállítás közeledtével egyre nagyobb – általában áremelő – hatással vannak az aktuális geopolitikai és világgazdasági események.
Szépfy szerint a Henry Hub-árak egyik előnye, hogy egészen más piaci környezet áralakulását tükrözik, mint az európai indexek. Míg Európa vételi kényszerben van, a Henry Hub árjegyzésekre a kitermelés által generált eladási kényszer hat. A másik előny az idő, hiszen míg az európai indexek esetében (például TTF vagy VTP) azok likviditása miatt jellemzően egy-két éves időtávon lehet csak versenyképesen fedezni az árakat, a Henry Hubhoz kapcsolódó piacon négy, öt, vagy akár tíz évre előre is van erre lehetőség. Ezen a ponton azonban könnyű félreérteni, miről is van szó.
Ez az E2 által kínált konstrukció nem rövid távú fogadás az amerikai árakra, a társaság legalább hároméves futamidővel kínálja. Szépfy szerint az amerikai indexhez kötött árazás előnye éppen közép- és hosszú távon használható ki. Első pillantásra ez pusztán technikai különbségnek tűnhet, valójában azonban jóval többről van szó: egy Magyarországon elfogyasztott köbméter gáz fizikai útja és ára mögött álló piac két külön történetté válhat.
Amerikai árképlet lehet a menekülőút az európai kilengések elől
Adódik azonban egy kérdés: ha mindez előnyös lehet a fogyasztónak, miért éri meg a kereskedőnek? A válaszhoz vissza kell mennünk oda, ahol a földgáz útja elkezdődik: a beszerzéshez. Szépfy Márton elmondása szerint a cégcsoport nagyobb, amerikai LNG-szállítmányokra vonatkozó forrásszerződéssel rendelkezik. Ennek árazása eleve a Henry Hubhoz kötődik. Vagyis az amerikai index az E2 számára nem a folyamat végén, az ügyfélnek kínált konstrukciónál jelenik meg, hanem már a beszerzésnél.
Az európai gyakorlatban azonban közben történhet még egy lépés. Egy kereskedő vásárolhat Henry Hub-indexált forrást, majd ezt egy pénzügyi művelettel átválthatja az Európában megszokott TTF-indexálásra. Innentől már ezen az alapon értékesítheti tovább a gázt az ügyfeleinek. Az E2 konstrukciójában éppen ez a köztes lépés marad ki. A társaság a Henry Hub alapján megvásárolt forrás árazását nem cseréli át TTF-re, hanem ugyanezt az indexálást viszi tovább a fogyasztó felé. Ezzel az indexváltással járó tranzakciós költségek egy része is megspórolható, ráadásul az árazás alapja továbbra is a stabilabb, kiszámíthatóbb amerikai árjegyzés lesz, nem a hektikusan változó európai piac.
A konstrukció tehát azért illeszkedik a kereskedő érdekeihez, mert ugyanaz az árazási logika jelenik meg a beszerzési és az értékesítési oldalon.
Ráadásul nem pusztán az számít, hogy éppen melyik index mutat alacsonyabb árat, hanem az is, hogy mennyire vadul mozog az az ár. Az észak-amerikai és az európai gázpiac ugyanis eltérő helyzetben van. Az amerikai mögött jelentős kínálat áll, miközben Európa sokkal inkább a rendelkezésre álló forrásokért versengő vevőként jelenik meg. Ez azért lényeges, mert egy keresletvezérelt piacon a gáz ugyan elérhető lehet, de egy szűkös helyzetben csak egyre magasabb áron. A Henry Hub sem mozdulatlan, de a kilengések ott kisebbek és gyorsabb lefutásúak annál, amit hasonló helyzetekben, mondjuk egy hideg tél esetén, Európában tapasztalni lehet.
„És éppen itt válik igazán fontossá a két piac közötti különbség. Nem feltétlenül az a döntő, hogy az amerikai indexhez kötött gáz egy adott pillanatban olcsóbb-e, hanem az is, hogy az ár mennyire kiszámítható hosszabb távon. Egy kevésbé hektikusan mozgó piachoz kötött konstrukció mérsékelheti a hirtelen árkilengésekből fakadó kockázatot. Vagyis nem feltétlenül az a kérdés, hogy ma hol lehet olcsóbban gázt venni. Hanem az, hogy három-öt év múlva melyik piachoz kötött ár tartogathat kevesebb kellemetlen meglepetést” – mondta az Indexnek Szépfy Márton.
Magyarország esetében ez azt jelentené, hogy egy hosszú távú gázszerződés árképletét nem a hektikusan mozgó európai tőzsdei árakhoz, hanem eleve az amerikai Henry Hub-indexhez lehetne kötni.
A konstrukció lényege egyszerű: az E2 eleve Henry Hub-indexhez kötve vásárol amerikai LNG-forrást, majd ezt az árazást közvetlenül továbbviszi az ügyfelei felé, ahelyett, hogy közben átváltaná az Európában megszokott TTF-indexre. Ezzel egyrészt megspórolhatja az indexváltás bizonyos költségeit, másrészt egy kevésbé hektikusan mozgó piachoz köti a fogyasztó által fizetett árat. A lényeg ezért nem az, hogy a Henry Hub minden pillanatban olcsóbb-e az európai piacnál, hanem az, hogy hosszabb – 3-5 éves időtávon – kiszámíthatóbb árazást és kisebb kitettséget jelenthet a hirtelen árkilengésekkel szemben.
Forrás: https://index.hu/gazdasag/2026/08/24/energetika-foldgazellatas-foldgazkeszlet-nyersanyagellatas-energiavalsag/